A társadalmak öregedésének globális trendjei és alkalmazkodási stratégiái
DOI:
https://doi.org/10.65295/SZF.2025.3-1Kulcsszavak:
demográfiai öregedés, globális trendek, korszerkezet, termékenységi ráta, várható élettartam, regionális különbségek, V4, Magyarország, demográfiai rezilienciaAbsztrakt
A tanulmány a társadalmak elöregedésének folyamatát vizsgálja a globális demográfiai trendek, a kontinensek eltérő korszerkezeti mintázatai és a hosszú távú előrejelzések alapján. A legfrissebb nemzetközi statisztikák és prognózisok (ENSZ, OECD, WHO, Pew Research, CBO) szerint a világ népességnövekedése fokozatosan lassul, a népességcsúcs várhatóan 2080 körül következik be, miközben 2050-re a 65 év felettiek száma eléri az 1,6 milliárd főt. A várható élettartam meghosszabbodása – amely korábban a jólét egyik legfontosabb mutatója volt – ma már egyre inkább rendszerszintű kihívásként jelenik meg, különösen a kontinensek között mélyülő demográfiai különbségek fényében. A globális folyamatok a visegrádi négyek (V4) országaiban is markánsan éreztetik hatásukat: az alacsony termékenység és javuló élettartam együttesen gyorsítja az elöregedést. Magyarország esetében az 1982 óta tartó természetes fogyás, a tartósan alacsony születésszám és halandóság kedvezőtlen alakulása különösen felgyorsította a népesség öregedését. A tanulmány átfogó, szintetizáló keretben mutatja be a demográfiai öregedés társadalmi, gazdasági és intézményi következményeit, valamint azokat a hosszú távú folyamatokat, amelyek a következő évtizedekben meghatározzák a társadalmak alkalmazkodóképességét.
