„Félelemtörvény”-e az európai mesterségesintelligencia-rendelet?

Absztrakt

Az EU Mesterségesintelligencia-rendeletét (MI-rendelet) mint a „világon első átfogó szabá­lyozását” a mesterséges intelligenciának a sajtó, a jogi szakma és maga az EU bürokrácia is mérföldkőként, egyértelműen pozitív fejleményként ünnepelte. Az eufóriában kissé háttérbe szorultak azok a hangok, amelyek szerint az európai szabályozás inkonzisztens és fragmentált, visszaveti Európa versenyképességét, és túl korai. A dolgozat az utóbbi állásponton van, ezt az álláspontot erősíti. Miért kellett ennyire sietni? Amellett, hogy az EU a GDPR relatív sikere, a „Brüsszel-hatás” miatt szereti világelső szabályozónak látni magát, a jelenségnek van egy mélyebb oka is. Cass Sunstein 2005-ös könyve, a Laws of Fear azzal érvel, hogy a modern demokráciákban a politikai döntéshozók gyakran túlreagálják az időről időre kitörő pánikot, ez a reakció pedig gyakran vezet „félelemtörvényekhez”. Írásomban amellett érvelek, hogy az MI-rendelet sunsteini értelemben vett félelemtörvény: valóban elsietett és túl szigorú, ráadásul nagyobbrészt egy társadalmi szinten jelentkező, bizonyos szempontból politikai természetű szorongás indukálta. A szorongás talán indokolt, de irracionális erővel zúdul rá a mesterséges intelligenciára. Ugyanakkor mivel még nem vagyunk tisztában a technológia valódi kockázataival és főleg azok méretével, a jogszabály megalkotói értelemszerűen néhány elszigetelt korábbi esetből indultak ki. Ezek az esetek azonban korlátozottan alkalmasak arra, hogy egy átfogó szabályozás kiindulópontjai legyenek, három ok miatt is. Először is azért, mert az ezekben az elszigetelt esetekben manifesztálódó veszélyeknek egyike sem kötődik szükségszerűen a mesterséges intelligenciához mint technológiához. Legtöbbjük más technológiák használatával is bekövetkezett volna, illetve „elkövethető” technológia nélkül is, ami nemcsak azt teszi kétségessé, hogy pusztán az MI szabályozásá­val célt lehetne érni, hanem azt is, hogy bármilyen technológiaszabályozással lehetne ellenük küzdeni. Másodszor, az esetek által felvetett problémák mögött régebb óta létező társadalmi szorongások, politikai megosztottságok és társadalmi problémák húzódnak meg, amelyek egy technológia betiltásával és korlátozásával nem oldódnának meg. Végül harmadszor, szemben a klasszikus technológiaszabályozással, amely fizikai, egészségi, termé­szetvédelmi, azaz kvantifikálható és könnyen mérhető kockázatokat próbál minimalizálni, az MI-rendeletet egy sor olyan kontextusfüggő, nem kvantifikálható kockázatot igyekszik kezelni, mint a védett kisebbségek diszkriminációja, vagy a demokráciát és a jogállamiságot fenyegető veszélyek.

Kulcsszavak: az EU Mesterségesintelligencia-rendelete, elővigyázatossági elv, technológiaszabályozás, ex ante szabályozás, alapvetőjogi hatásvizsgálat, megfelelés, félelemtörvények