A jezsuita szolidarizmus és magyar követői
DOI:
https://doi.org/10.65295/SZF.2025.1-2Kulcsszavak:
jezsuita szolidarizmus, Heinrich Pesch, hivatásrendi szervezetek, szociális igazságosság, Oswald von Nell-Breuning, katolikus társadalmi tanításAbsztrakt
Jelen tanulmány a jezsuita gyökerű szolidarizmus társadalomtudományi elméletét és magyarországi recepcióját mutatja be. A modern polgári társadalmak kialakulásával párhuzamosan megjelent államtudományi diskurzusok középpontjában a gazdaság- és szociálpolitika normatív alapjai álltak. A jezsuita szolidarizmus a 19. század végén és a 20. század elején kibontakozó társadalomtudományi irányzat, amelynek célja a társadalmi igazságosság és a szolidaritás elveinek érvényesítése volt az államélet, a gazdaságszervezés és a társadalompolitika terén. A tanulmány részletesen bemutatja Heinrich Pesch munkásságát, aki a szolidarizmus elméletének egyik legjelentősebb képviselője volt, és gondolatai nagy hatást gyakoroltak a magyar konzervatív gondolkodókra. A tanulmány részletesen elemzi az egyház társadalmi tanításán nyugvó elmélet sarokpontjait. Továbbá bemutatja a kibontakozó keresztényszociális, hivatásrendi és államelméleti diskurzus magyarországi recepciójának főbb állomásait. Az írás kitér arra, miként adaptálták az új keresztény elveket a magyar társadalmi és politikai viszonyokra, különös tekintettel a hivatásrendi szervezetek kialakítására és a szociális igazságosság előmozdítására a magyar követők, köztük Kerkai Jenő és Varga László jezsuiták, Kovrig Béla és Mihelics Vid szociológusok.
Kulcsszavak: jezsuita szolidarizmus, Heinrich Pesch, hivatásrendi szervezetek, szociális igazságosság, Oswald von Nell-Breuning, katolikus társadalmi tanítás