A digitális rítusok és a politikai szocializáció új kihívásai a 21. században

Absztrakt

Az elmúlt évtized a digitális platformok dominanciáját eredményezte a politikai szocializáció folyamatában is, különösen a fiatalok, a Z és alfa generációk körében. Az online terek új típusú társadalmi enkulturációt hoztak létre, amelyben a közösségi média platformjai nem pusztán információs csatornaként, hanem politikai identitásformáló térként is működnek. Ezzel párhuzamosan világszerte – így Magyarországon is – erősödtek a radikális politikai nézetek és az offenzív kommunikációs stílusok, amelyek az online és az offline térben történő párbeszédek polarizálódásához és az ellenségesség normalizálódásához vezettek. A tanulmány interdiszciplináris megközelítésben elemzi ezeket a folyamatokat, kiemelt figyelmet szentelve a közbeszéd eldurvulásának tendenciájának és a chilling effectnek, vagyis annak a jelenségnek, amikor az ellenséges és markáns kommunikáció elbizonytalanítja és elnémítja a mérsékeltebb hangokat. A magyar médiarendszer sajátosságainak, az ifjúságkutatások és a nemzetközi szakirodalom eredményeinek összevetése rámutat: az algoritmikus tartalomterjesztés, a széttöredezett nyilvánosság és a digitális platformkultúra együttesen gyorsítja a radikalizációs folyamatokat, és átalakítja a közéleti, valamint politikai kultúrát. Nagy kérdés, hogy a politika aktorai és maguk a felhasználók, fogyasztók, akik egyben szavazók is, fel vannak-e készülve a kedvezőtlen tendenciák, negatív társadalmi következmények kezelésére. A tanulmány amellett érvel, hogy a demokratikus nyilvánosság védelme érdekében elengedhetetlen a digitális állampolgárság kompetenciáinak beépítése az oktatásba, a médiatudatosság erősítése, valamint a platformszabályozás átláthatóbbá tétele.

Kulcsszavak: politikai szocializáció, enkulturáció, kortárs kommunikáció, közbeszéd, digitális rítusok